2009. május 21., csütörtök

Nekem csak arra kell, hogy terepre kilovagolhassak

A szabadidőlovasoktól hallani gyakran ilyen téves gondolatot, miszerint elképzelésük szerint a tereplovaglás egy egyszerű dolog. Viszont van rengeteg olyan zavaró tényező ami a pályán dolgozó lovakat nem zavarja.
A négyszögben nem röppen fel a madár, nem jön a traktor vagy a teherautó, nem libbenti meg a szél az erdő szélére kidobott szemetet, nem ugrik át az őz az ösvényen a ló előtt, nem kell a pocsolyán átkelni... A terepen számtalan olyan dolog történhet, amit a ló úgy értékelhet, hogy éppen most törnek az életére, és egy hirtelen mozdulattal kilép lovasa alól és megtörténik a baj. Egy szabadidő ló kiképzésére is ugyanannyi időt és munkát kell fordítani, mint egy sport lóra, és még akkor is a terep biztos ló egy idea marad, mert nem szabad elfelejteni, hogy a ló egy menekülő állat! 
Az eddig leírtakkal nem elbizonytalanítani vagy kedvét szegni akartam a kezdő lovasoknak, hanem kihangsúlyozni, hogy a ló és lovas képzettségének szinkronban kell lenni, vagy legalábbis abba az irányba kell tartani. Nem szabad összetéveszteni a lovat egy sporteszközzel, amelyre ha nincs szükségünk "felakaszthatjuk a szögre" és az sem baj, ha nem szeretettel és érzéssel bánunk vele.
Mi vállaljuk azoknak a lovaknak is a kiképzését, melyhez nincs a gazdájának kellő gyakorlata, tapasztalata vagy önbizalma. Néhány hét alatt a lovat földről és nyeregből is felkészítjük az alap engedelmességre és négynapos oktatáson való részvétellel a lovast is hozzáképezzük a lovához, mely természetesen csak az otthoni gyakorlással válik majd egyre tökéletesebbé. A kezdeti nehézségek így könnyen leküzdhetőek, a sikerélmény több lesz, mint a frusztráció és néhány hónap után már a ló és lovas együtt tud oktatásra jönni és együtt tudnak majd tovább fejlődni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése